Ki ne tudná, hogy Belgium a szürrealizmus hazája? A dolog lényegét a világhírű belga szürrealista festő, René Magritte egyik képe foglalta a legjobban össze. Ezen egy pipa látható, alatta ezzel a felirattal: „ez nem egy pipa”.
A címben idézett "forradalmian új felfedezés" a szerbiai magyar iskolák nyolcadikos történelemtankönyvében olvasható, már ha valaki hozzájut ahhoz. Az elsősök könyvében is furcsa dolgok vannak. A vajdasági magyar oktatást azonban nem ezek fenyegetik a legjobban.
Most, hogy már bekebeleztük a csokimikulásokat, megettük a narancsot, feltörtük az aranydiót és kidobtuk a virgácsot, végre nyíltan beszélhetünk a dologról. Nyilvánvaló, hogy végére kell járni az ügynek és a tanulságokat le kell vonni.
Mi kell ahhoz, hogy egy vezető brit egyetemen hónapokon át az abortusz legyen a beszédtéma? És miért kerülnek ki a kampuszon kétméteres, riogató plakátok a terhességmegszakításról? Nagy-Britanniában több szó esik az abortuszról, mint otthon, és vannak olyanok, akik bármeddig elmennének az igazukért.
Megmozgatják a székely internetezőket a medvés cikkek. Egyre több a baleset, de a közvélemény nem a román államot hibáztatja, inkább a magánemberek felelősségét firtatja.
Ausztriában, ebben a mindmáig jólétinek mondható államban van egy olyan, példátlan szolgáltatás, amelyről az országhatáron kívül alig tudnak, belül viszont tömegesen veszik igénybe. A gyógykúráról van szó, a társadalombiztosítás vagy a nyugdíjbiztosítás által finanszírozott háromhetes kényeztetésről.
Költözésre kész a váratlanul népszerűvé vált Brigitte Bierlein vezette átmeneti osztrák kormány, átadná a terepet a néppárti-zöld párti koalíciónak, amely végeláthatatlannak tűnő egyezkedést folytat a posztok elosztásáról. Bierlein júniusban úgy számolt, hogy "rendfenntartó” küldetése hat hónapig tart, de könnyen lehet, hogy tovább.
Már a második legerősebb párt a náci megnyilvánulásokról ismert Mi Szlovákiánk Néppárt. Több másik párt is egyre inkább hajlamosabb szélsőjobboldali megnyilvánulásokra. A február végén megválasztandó parlamentbe a magyar pártok a mostani állás szerint nem jutnának be.
Ausztria évtizedek óta attól tartott, hogy a Braunauban lévő sárga házat ahol 1889-ban Adolf Hitler született, náci emlékhellyé változtatják. Most megszerezte az állam, de a lebontás helyett inkább egyenruhások népesítik majd be az épületet.
Az oroszok a zentai spájzban vannak, ahol megszállást eddig talán soha nem szerettek annyira, mint most.
Ma már néhány óra alatt el lehet jutni vonattal Londonból Párizsba vagy Brüsszelből Londonba, és ez még csak a kezdet. Már tervezik a nagysebességű vasúti hálózat kibővítését Németországig.
A magyar fiatalok talán többet foglalkoznak a Brexittel, mint a britek, legalábbis ez a tapasztalatom egy év kint tartózkodás után. Viszont számtalanszor kaptam például azért, mert vörös húst eszem, még az egyetemi nyomtató is cseszeget, hogy mennyi szén-dioxidot termelek. A brit fiatalokat utolérte Greta Thunberg és a klímakatasztrófa.
Nem egyszerű kiigazodni a szlovák belpolitikán, de a helyszínről kapunk segítséget. Lovász Attila teszi rendbe, hogy ki kivel van a szomszédban, és hogyan állnak a magyar pártok.
Mennyi igaz a „kimentem tanulni, most láttatok utoljára” című tündérmeséből? Bár a csapból is a fiatalok kivándorlása folyik, a kormánymédián kívül alig hallani arról, és ott is csak ritkán, hogy vannak, akik visszatérnek. Pedig többségüknek megfordult a fejében a hazaköltözés. Kudarc ez, vagy inkább hazahozzuk a tudást? Az álmok feladása vagy újratervezés?
Kőrösi Csoma Sándor nyomában indult útnak egy erdélyi magyar újságíró. Útját Facebookon dokumentálja, magyarok és románok egyaránt követik kalandját. Ezúttal egy Erdélyből induló történettel jelentkezik Szeretettel Külföldről rovatunk.
Belgiumban összefogott a lakosság és az állam: a cél, hogy elejét vegyék az élelmiszerpazarlásnak. Szerzőnk Brüsszelből foglalja össze, hogy milyen módszerekkel próbálják elérni, hogy minél kevesebb étel végezze a kukában.
Sorozatunkban környező országokban és Európa nagyvárosaiban élő kollégáink mesélnek arról, amiről Kolozsváron, Pozsonyban, Bécsben, Berlinben vagy Brüsszelben beszélgetnek a helyiek, ha éppen leülnek kávézni. Ezúttal Lovász Attila pozsonyi újságíró fejti ki, hogy szerinte a szlovákiai magyarok pártjai a rendszerváltás óta először a "rossz oldalon" állnak.
